Mennyi megkeresésed van egy hónapban tb- munka- és szociális ügyekben?
Ez nagyon változó, néha több, néha kevesebb.
Általában egy-egy megkeresés milyen hosszú utánajárást, mennyi munkát igényel?
Ez is ingadozó, van, hogy azonnal tudok válaszolni, van, hogy jó néhány órát igényel, amíg utána járok, vagy kiszámolom-átszámolom.
Általában mennyi pénzt szoktál elkérni egy-egy munkáért?
Nem szoktam pénzt elkérni, de nem azért mert nem szeretnék, hanem azért, mert nem tudom, hogy hogyan kell. Legtöbben, az esetek 90 %-ban meg sem kérdezik, hogy mivel tartoznak, akik mégis igen, azok csak a munka elvégzése után, mint egy udvariassági gesztust teszik meg. Ilyenkor pedig már nem nyomhatom kezükbe a számlát. Lényegesen megkönnyítené a dolgomat, ha előre kérdeznék meg, mert akkor én mondok egy összeget és a másik fél eldönti, hogy így szeretné-e a segítségemet, vagy nem éri meg.
Egyáltalán miért akarsz pénzt elkérni? Hiszen akik hozzád fordulnak, azok legtöbbször nehéz helyzetben vannak!
Tudom, ezért is nehéz pénzt elkérnem. Azonban pontosan azért, mert amit nyújtok, egyáltalán nem kérek el pénzt, gyakran nem becsülik a munkámat, egy adminisztrátorként tartanak nyílván. Nem veszik figyelembe, hogy gyakran szent este a fa alatt én még tanultam, hogy hány éjszaka égett a szemem a fájdalomtól a tanulás miatt. Nem veszik figyelembe, hogy nekem mennyi pénzembe került ezt a tudást megszerezni. A tankönyvek, az utazás és tandíjat is kellett fizetnem, mert munka mellett csak levelezőn tudtam tanulni, a levelező tagozaton azonban nem létezett állami finanszírozás. És most is vannak kiadásaim, mert a szakmai kiadványokat és évről-évre változó segédeszközöket meg kell vennem.
Szeretném, ha természetes lenne az embereknek, hogy a mi szakmánk is egy szakma, amelyért megdolgoztunk, amiért fizettünk, hogy a tudás, amit megszereztünk, nekünk rengeteg pénzünkbe, időnkbe és energiánkba került. Eszébe jutna valakinek, hogy egy ügyvédnek vagy a fodrásznak ne fizessen? Pedig ők is a szaktudásukat adják, pontosan, mint én. És nekik én is fizetek és fizetek majdnem mindenért, amit én fizikai erő vagy szaktudás hiányában nem tudok elvégezni. Fizetnem kell abból amit a munkámmal, a szakmámmal megkeresek.
Nem egyszer történt, hogy könyvelők, ügyvédek a munkájukhoz – a munkájukhoz, amiért ők pénzt kapnak, azaz bevételük van belőle – kértek segítséget tőlem, azaz a legtöbb esetben arra kértek, hogy csináljam meg helyettük, mert nem értenek hozzá, felháborodtak és megsértődtek – volt, hogy üvöltöztek és majdhogynem rám csapták a telefont – mert jeleztem, hogy én ezért szeretnék pénzt elkérni. Ezt nagyon felháborítónak tartom.
Egyáltalán milyen összegekről van szó?
Félreértés ne essék, nem akarok másokon meggazdagodni. Többnyire jelképes összegekről van szó, pontosan azért, mert főként nehéz helyzetben lévők fordulnak hozzám. Eset és eset között mindig van különbség, ezért nem tudom megmondani, hogy ezt ennyiért, ezt meg ennyiért, mert nyilván nem ugyanannyiért vállalok egy 20 perces munkát és egy egy napos munkát, ahogy más összeget kérnék el egy magánszemélytől, mint egy ügyvédtől, vagy egy könyvelőtől.
Miért most?
Mert most fáradtam bele. Most jutottam el oda, hogy embereknek segítek, gyakran elég szép havi pluszbevételt generálok nekik azzal, hogy felhívom a figyelmüket bizonyos dolgokra, vagy éppen az állásukat és megélhetésüket mentem meg egy-egy tanáccsal és gyakran egy „köszönöm” nélkül távoznak, hogy hiába kérem meg őket, hogy legalább jelezzenek vissza, hogy mi lett az ügy kimenetele, nem jeleznek vissza, hanem kerülő-úton, mástól tudom meg mi lett a vége. És tudom, hogy nem csak én vagyok így, rendszeresen hallom ugyanezeket a panaszokat a szakmabeliektől.
Számlát egyáltalán tudsz adni?
Igen.
Nem félsz attól, hogy emiatt az interjú miatt olyan megrendelőket fogsz bukni az ismeretségi körödből, akik fizetnének?
Nem, mert az ismeretségi körömből nincsenek fizető megrendelők. Ellenben van egy hatalmas nagy baráti köröm, aminek jelentős része olyan barátokból áll, akik egyszer, vagy időről-időre – többnyire évek után – a barátságunkra hivatkozva felbukkannak a semmiből és évezredes mély barátságunkra hivatkozva segítséget kérnek. Aztán persze megint eltűnnek.
Kellemetlenül érzed magad amiatt, mert ezt le kellett írni? Félsz attól, hogy akik ezt olvassák, nem fogják ezt megérteni és rossz embernek fognak tartani?
Nagyon.
Kedves Szakmabeliek!
Ha Ti is szembesültök ezzel a problémával, az interjút – a rátok vonatkozó apróbb változtatásokkal szabadon megoszthatjátok.
